Medvesalján jártam a hétvégén. Barátokhoz mentem, barátokat vittem... Messziről jöttek, Ógyalláról, ahol lapos minden.

Szoktam is mondani mikor ott járok, hogy nekem ez olyan unalmas, na meg el is lehet tévedni, hisz’ nincs tájékozódási pont. Mármint nekünk, akik odatévednek, nekik biztos van, de hogy mi, azt nem sikerült kiderítenem.

Elindultunk Batyiból Egyházasbástba, elkanyarodva Feled felé már kezdődtek a gömöri dombok. Az egyik dűlő zöldellt a gabona-vetéstől, a másikon a repce virágainak sárga tengere hullámzott.

Egyik kis faluból értünk a másikba... az út mentén szomorúan láttuk a serkei kastély és gesztetei kúriai egykoron szebb napokat megélt romjait. Kacskaringós, szűk utakon át megérkeztünk a Baranta völgybe. Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk a dombra, az életfához. Alig tettünk meg pár lépést, újabb autó parkolt le és a naszvadi barátok szálltak ki belőle. Ők is amolyan medvesalji idegenvezetést csináltak az ismerőseiknek. Együtt sétáltunk fel a dombra, meg-megállva az ősök szobrai előtt.

Hamarosan felértünk az életfához és elénk tárult a Baranta völgy szépséges tavaszi pompájában. Megnyugtató, erőt adó hely. Lecsitul a lélek. Nem volt ugyan nagy kedvünk hozzá, de tovább kellett menni. Pár falu, pár kanyar és már meg is érkeztünk Egyházasbástba. Ott már javában tartott a majális. A kis község Hősök tere tele volt, rotyogott a bográcsokban a finomnál finomabb étek.

Az arra vágyókat lovaskocsi vitte keresztül a falun, a gyerekek különböző foglalkozásokon múlatták az időt és aki a „népi divatot” kedveli, szétnézhetett a szép hímzett ruhák között. Gyönyörű napsütéses idő volt, így nem csoda, hogy a közeli Pogányvár Fogadó zsúfolásig megtelt a szomjas, eltikkadt vendégekkel. Hűsöltünk mi is és ittuk a finom kávét és beszélgettünk...

A barátaim hamar ismeretségeket kötöttek és már nem is érezték magukat amolyan „gyüttmentnek” - remek bevezetés az esti beszélgetésre …

Itthon-otthon... kitelepítés... kivándorlás... élet egy idegen országban... hazatelepülés... megmaradás... nem egyszerű témák, de beszélni kell róluk. Megtelt a fogadó étterme érdeklődőkkel és elkezdtünk beszélgetni. Kicsit izgultunk, hisz’ nem vagyunk profi szereplők…

Az első mondatoknál még érezhető volt a lámpaláz, de fokozatosan, ahogyan az emlékek jobban és jobban feltörtek, már nem kellett keresni a szavakat. Képzeletben ott voltunk a hadifogolytáborban, a kitelepített családdal Móron. Az orromban éreztem a finom kakaó illatát, ami a bögrében ott maradt az asztalon, mikor a család elhagyta Magyarországot a szebb jövő reményében. Egy ismeretlen, bizonytalan világba cseppentek, de mégis volt egy összetartó erő. Magyar közösségek, magyar szó, magyar dal, magyar tánc... ez mind-mind segített, hogy a gyökerektől ne szakadjanak el.

Majd két órás lett a rövid beszélgetésnek tervezett est. Érdeklődő hallgatóság figyelte Nagy János minden szavát... és kérdeztek ... és hozzászóltak... és mondták a saját történetüket. Ami a legszebb volt számomra, hogy sok fiatal, sőt serdülő gyerek is volt a közönség soraiban. Biztos vagyok benne, hogy megmaradnak emlékeikben János szavai, tanácsai, intelmei... és megmarad mint példa!

Megérdemelt jutalomként finom szarvas-pörkölttel zártuk a napot. Későre járt, mikor végre nyugovóra tértünk. Másnap várt ránk a „Hazajáró” túra. Reggel a Pogányvár Fogadó előtt gyülekezett az elszánt csapat, gyerekek, felnőttek... és két kutya. Majd negyvenen vágtunk neki a túrának.

Kenyeres Oszkár, Jakab Sándor és Kovács Roland vezetésével indultunk a már akkor is eléggé sáros, vizes utakon. Meg is morogtuk a sarat - még nem tudtuk, mi vár ránk. Nagyobb megpróbáltatás nélkül megtettük az utat az erdőn át a Mária forráshoz. Hol felfelé, hogy pedig meredeken vezetett az utunk. Az erdő szélen dörrent meg először az ég... azt hittük, elvonul a zivatar. Tévedtünk.

A Forráshoz érve még „szárazon” meghallgattuk fiatal vezetőnk, Sonkoly Dalmát, aki a Mária forrás legendáját mesélte el. Hamarosan azonban eleredt az eső. Az egész csapat a kis kápolnában kereste a menedéket.

Hiába várakoztunk több mint egy órát, csak nem állt el az eső, sőt lassan úgy szakadt, ahogyan csak az égből jöhetett. Következő vezetőnk, Ádám Sándor használta ki az alkalmat és a környék keletkezéséről, geológiai érdekességeiről számolt be. A csapat ketté vált. A kisebb csoport visszafordult, a többiek pedig várták, hogy elálljon az eső és folytathassák útjukat a Medves fennsík felé.

Mi elindultunk a zuhogó esőben hazafelé. Nem voltunk eléggé felkészülve, nem volt esőkabátunk, nem volt sokunknak megfelelő cipője sem. Csúszkálva, egymásba kapaszkodva próbáltuk megtenni az utat. Közben az esőtől az út kezdett patakká válni. Mikor kiértünk az erdő szélére, az eső elállt. Vizesen, sárosan, fáradtan, de valami békés kegyelmi állapotban folytattuk az utunkat és így érkeztünk vissza a Fogadóba. Voltak páran, akik csalódottan szürcsölgették ott a kávéjukat. Sajnálták, hogy nem mentek végig a túra vonalán. Fáradtak voltunk, de nagyon jól éreztük magunkat és örültünk, hogy nekivágtunk. Beszélgettünk picit és elvonultunk pihenni az esti koncert előtt.

Az igazi „csápolók” a színpad melletti lépcsőn várták a kezdést. Megtelt a terem és a előzenekar, a Ramses számai után már fel is csendültek az Ismerős Arcok ismerős dalai :-) Egy jó koncert volt a medvesalji majális utolsó programja. Teltházas koncert, az elengedhetetlen Nélküled c. számmal... Mert - Mi egy vérből valók vagyunk!

Köszönöm, hogy ott lehettünk, hogy veletek lehettünk ... hogy együtt lehettünk.

 

Szerző: Pósa Judit

Fotók: Somoskői László és Mede László 

Medvesaljáról

Útbaigazító

Ha Almágyból indulsz, menj egyenest délnek,
hogyha el nem tévedsz, mindjárt Bástot éred.
Óbást s Hidegkút van jobbra s balra tőle,
ha meg tovább mégy, hát eljutsz Vecseklőre.
A magyar határtól egy jó bakaraszra
Tajtit leled – s kész az egész Medvesalja.
Az öt kicsiny falu körülüli Bástot,
Mint a tábortüzet este a cigányok.

(Tőzsér Árpád)

Kapcsolat

Cím: OZ Medvesalja
980 34 Egyházasbást (Nová Bašta) 31

E-mail: medvesalja@gmail.com

Telelefon: +421 903 715 851, +421 911 615 896

IČO: 50506366

DIČ: 2120369977