Farkas Ottó új könyve, a Vándorúton című kiadvány a Zuárd kft. kiadásában jelent meg az elmúlt hónapban. A szerző korábbi könyveivel összhangban ez az útikalauz is a szerző szűkebb környezetének és tájegységének szépségeit tárja az olvasók elé. Az utazó, aki Ajnácskő határában belép a Gortva-völgyébe, olyan vidéken jár, ahol a legendák keverednek a valósággal. 

Errefelé az idősebb lakosság még szeret és tud is miről mesélni, mert a Gömör és Nógrád mezsgyéjén fekvő tájon egy néprajzi, földrajzi értékekben dúskáló vidék rejtőzik. Ezeket az értékeket most Farkas Ottó kötetbe gyűjtötte és rendszerezte.

Mindenkit arra biztatunk, hogy látogasson el erre a gyönyörű vidékre. Amennyiben így tesz, a Vándorúton című könyv tökéletes útbaigazító lesz a turista számára. A kötet megrendelhető egyenesen a szerzőtől (farkasotto8gmail.com), vagy megvásárolható az újbásti Pogányvár Fogadóban, valamint a rimaszombati és tornalji Tompa Mihály Könyvesboltokban.

1929. szeptember 1-én született Medveshidegkúton. Alapiskoláit szülőfalujában végezte, 1950-től harminckilenc éven át a füleki Kovosmalt üzemben targoncásként dolgozott. Magalbert Péter szülei 1968-ig négy hektáron gazdálkodtak, ő gyerekként napközben libát őrzött, targoncázás után pedig szecskát és rendet vágott, esténként pedig hegedült. Hat éves korától tanult hegedülni falusi muzsikusoktól, tizenhárom évesen már parasztzenekarban játszott, lakodalmakban, bálokban muzsikált. Zenei vezetője volt a helyi éneklő és hagyományőrző csoportoknak. Jól ismerte Medvesalja népzenei hagyományait, országos népzenei archívumok őrzik hangját és hegedűjátékát.

A népzene kedvelői ismerték és szerették játékát Rimaszombatban, Pozsonyban, Budapesten egyaránt. Hegedült egyebek között a Magyar Állami Népi Együttessel, egy augusztus huszadikai fellépés alkalmával a vihar éppen előadás közben érte a budai színpadon. A műsor félbe szakadt, ő a színpad alatt várta meg, amíg a viharfelhők elvonulnak. A Budapesti Zenetudományi Intézet hangszalagon őrzi különleges értékű játékát. 2011. január 23-án a Csemadok Országos Tanácsa munkásságát Életmű díjjal jutalmazta. Mindenki „Péter bácsiját” 2011. március 26-án kísérték utolsó útjára a medveshidegkúti temetőben. A Magalbert család büszke volt a kiváló képességű muzsikusra, csak egy bánata volt a családfőnek, hogy a fia nem nősült meg. Erről Péter bácsi így mesélt:

Ha a muzsikálásból reggel hazamentem, apámnak az volt az első kérdése, hogy találtam-e magamnak feleségnek valót. Olyankor kiosontam a házból, mert tudtam, hogy utána káromkodás kezdődik. De egyszer azért majdnem megnősültem. Abroncsosban muzsikáltunk, a hangszereket kocsin vitték át a hegyen. A pusztáról bejött mulatni egy szlovák család, két szép lányuk volt. Akkor harmonikás voltam, mondtam a prímásnak, hogy lemegyek táncolni. Felkértem a fiatalabb lánykát, megismerkedtünk, bemutatott az apjának, amikor verekedés tört ki a teremben. Előkerültek a bicskák, mindenki arra menekült, amerre tudott. Én szakadó esőben loholtam haza, gyalog át az erdőn. Másnap nem vártam meg, amíg apám szóba hozza a párválasztást, eldicsekedtem a lánykával. “Menjünk érte fiam!“– mondta csillogó szemmel, de én nemet mondtam neki. Attól féltem, hogy megismernek és megvernek az abroncsosi legények.

Magalbert Péter nem tagadta, sőt vallotta, hogy ereiben Vidróczki vér csordogál.
Gömörpéterfalán, ahonnan édesanyám származott, sok volt a Pelle nevezetű. Voltak – és még vannak is – Pelle Kiskovácsok, Pelle Nagykovácsok, stb. Édesanyám nagyapját Pelle Vidróczki Marcinak hívták, neki az apja volt János. A ragadványnevet nem anyakönyvezték, de a hagyatékon édesanyám neve után minden esetben ott szerepel a Vidróczki név. Anyám büszke volt a ragadványnevére, lakodalmakban kiállt a zenekar elé és megkérdezte a zenészektől: “Tudjátok, kinek muzsikáltok? Vidróczki Julinak húzzátok.“ Apó szerint a betyár bejárt Pelle Jánosék házába, akik a falu szélén laktak, az erdőbe nyúlt egészen a házuk sarkáig. Pelle Jánost még nem nevezték Vidróczkinak, de született egy fia, akit Marcinak kereszteltek, ő kapta először a Vidróczki ragadványnevet. És kapott egy pisztolyt is a betyártól, amit én találtam meg a régi ház padlásán a cserepek alatt. A múzeumnak ajándékoztam, ott a szakértő azt mondta, hogy a fegyvert 1860-ban gyártották. Apó tagadta, hogy Marci „lopott“ gyerek volt, de azt nem tudja senki megmagyarázni, hogy akkor a család későbbi tagjai miért kapták a Vidróczki ragadványnevet. Én is csak úgy magamban gondolom, hogy talán valóban a híres betyár után.

 

Az első hegedű
(Péter bácsi vallomása)

Jó szíve volt János sógornak, engem meg kimondottan kedvelt, a hegedűjét is elküldte édesapámtól nekem ajándékba. Nem tudtam vele mit kezdeni, nem volt felhangolva, nem szólt az csak nyekergett. A faluba Ceredről járt libát őrizni egy pásztor, szólt neki egyszer apám, ugyan vegye már kezébe a szárazfát és csináljon vele valamit. Felhangolta a húrokat, mindjárt elviselhetőbb lett a hangja. Édesanyám gyerekkoromban gyakran ültetett az ölébe és énekelt nekem. Jó hangja volt, nagyon szeretett dalolni, sok betyár- és juhász nótát tanultam tőle. Ő maga is juhász családból származott, végtelen sok juhász nótát ismert. Amikor megkaptam a hegedűt, bátorított, játsszak neki valamit. Ő énekelt, én meg muzsikáltam, vígan teltek az esték; csak az esték, mert napközben dolgozni kellett. Mintha tegnap történt volna, mindenre úgy emlékszem. A libapásztor bejárogatott hozzánk, egészen addig, amíg ki nem csalta tőlünk a hegedűt. Gyermekfejjel sokat búsultam a hangszer után, mígnem édesanyám unszolására apám nemsokára vett másikat.

Nappal dolgoztam, esténként muzsikáltam. Szépen hegedültem, tizennégy évesen már bandában játszottam. Besoroztak katonának. A hegedűmet nem vittem magammal, de Karlovy Varyban se bírtam sokáig zenélés nélkül, a cseh fiataloktól megtanultam harmonikázni. Leszereltem, prímás lettem a medveshidegkúti zenekarban, de alkalomadtán felfogtam a brácsát, a nagybőgőt és a harmonikát is.

 

Részlet: Farkas Ottó - Vándorúton c. könyvéből

Medvesaljáról

Útbaigazító

Ha Almágyból indulsz, menj egyenest délnek,
hogyha el nem tévedsz, mindjárt Bástot éred.
Óbást s Hidegkút van jobbra s balra tőle,
ha meg tovább mégy, hát eljutsz Vecseklőre.
A magyar határtól egy jó bakaraszra
Tajtit leled – s kész az egész Medvesalja.
Az öt kicsiny falu körülüli Bástot,
Mint a tábortüzet este a cigányok.

(Tőzsér Árpád)

Kapcsolat

Cím: OZ Medvesalja
980 34 Egyházasbást (Nová Bašta) 31

E-mail: medvesalja@gmail.com

Tel. szám: +421 911 615 896

Baranta völgy: https://www.facebook.com/barantavolgy

Facebook