A népi hímzés modernkori követője

Ádám Veronika 1969-ben látta meg a napvilágot Rimaszombatban. Születésétől kezdve Almágyban él, általános iskolai tanulmányait is itt végezte. A tornaljai mezőgazdasági középiskola könyvelői szakán megkezdett tanulmányait Rimaszombatban fejezte be. Meghatározónak tartja a tornaljai éveket, ugyanis ebben az időszakban az említett tanintézményt a magyarság szellemiségének ápolása is jellemezte a megfelelő szaktudás elsajátítása mellett. Ebben a miliőben Veronika rengeteg vers-, és prózamondó versenyen vett részt, a kassai Kazinczy-napokon újságírói díjban részesült. A sors fura fintora, hogy húsz évig a banki szektorban dolgozott, de már ekkor is érezte, hogy nem ez lesz az ő útja. Így jutott el a népi hímzési technikákhoz.

Az iskolában ért hatások mellett a szülői ház is komoly lökést adott Veronikának ahhoz, hogy ezen a területen találja meg a számítását: ’’(…) a hímzés és a kézimunka szeretetét az édesanyámnak köszönhetem, tőle tanultam mindent. A hímzést, kötést, varrást, kreativitást és szépérzéket. Szeretném kifejezni a hímzésen keresztül, hogy mennyire gazdag, mennyire szép, mennyire viselhető, szerethető, egyedi és igényes a magyar népi hímzés.’’

Ettől a felismeréstől kezdve jutott el odáig, hogy a magyar népi hímzéssel szeretne foglalkozni napi szinten. A kezdetekben a kalocsai virágok motívumrendszeréhez nyúlt, majd a matyó hímzés elemeit emelte be művészetébe. Az idő előrehaladtával azonban a szűkebb környezetében és múltjában található palóc minták felé fordult. Célja, hogy ezeket a ma már elfeledettnek minősülő mintákat újra beemelje a köztudatba és szélesebb körökben is megismertesse. ’’ Szeretném, ha a mai fiatalok is megismernék ezeket a motívumokat, ha megerősödne bennük a nemzeti tudat, a hovatartozás, a saját kultúra. Jó lenne látni, hogy büszkén viselik szülőföldjük motívumait és természetesen nagyon szeretném, ha megtanulnák elkészíteni is.’’

Veronika szerint kötelességünk, hogy megismertessük a mai fiatalokkal őseink hagyományait, szokásait és kultúráját. ’’ Ebben a tarka világban, ahol több ezer kilométert órák alatt meg lehet tenni, ahol pár nap alatt különböző kultúrákba, országokba, emberek közé lehet kerülni, nagyon fontos, hogy tudjuk és megmutassuk, hová tartozunk. Gyökér nélkül gyenge még egy fűszál is, nemhogy egy ember.’’ Ebben a szellemben készíti a palóc mintás ruhadarabokat, tarisznyákat és használati tárgyakat, amelyek egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek.

Távlati tervként szerepel céljai között további palóc minták kutatása és felfedezése és ezek beiktatása a munkásságába. Olyan használati tárgyakat szeretne készíteni, amelyek igényes kiegészítői lehetnek minden háztartásnak. Bővebben szeretne megismerkedni a gömöri hímzés technikájával is, mert elmondása szerint ez áll a legközelebb kulturális örökségünkhöz. Veronika tovább szeretné adni a tudását a gyerekeknek is, akár iskolai szakkörökön, akár pedig önkormányzati rendezvényeken keresztül.


Köszönjük szépen Veronikának az interjút és kívánunk neki további sok sikert a munkájában! Büszkék vagyunk rá!


Az interjút készítette és szerkesztette: Vincze Gábor

Medvesaljáról

Útbaigazító

Ha Almágyból indulsz, menj egyenest délnek,
hogyha el nem tévedsz, mindjárt Bástot éred.
Óbást s Hidegkút van jobbra s balra tőle,
ha meg tovább mégy, hát eljutsz Vecseklőre.
A magyar határtól egy jó bakaraszra
Tajtit leled – s kész az egész Medvesalja.
Az öt kicsiny falu körülüli Bástot,
Mint a tábortüzet este a cigányok.

(Tőzsér Árpád)

Kapcsolat

Cím: OZ Medvesalja
980 34 Egyházasbást (Nová Bašta) 31

E-mail: medvesalja@gmail.com

Telelefon: +421 903 715 851, +421 911 615 896